5.rész- Bűnös

Sziasztok! Nos, elsőnek is szeretném megköszönni a majdnem 700 látogatót. Másodszor, ez lesz az utolsó rész, ezen, sőt a jövőhéten is. Táborba megyek, és ott nem lesz lehetőségem írni. Most sem egy hosszú résszel érkeztem, de remélem tetszeni fog nektek.
Ne felejtsetek el magatok után nyomot hagyni! 

Kellemes szünetet kívánok! 

Cristy J. 

Olyan nagy volt a tömeg az ebédlőben, hogy mozogni nem lehetett. Mindenki a táborvezetőt, és Niall-t várta, hogy mikor kezdődnek az órák. Még a tömeg előtt sikerült feliratkoznom énekre és gitárra. Molly szintén énekre jött, viszont ő a táncot választotta. Jó érzés volt ott állni az emberek között, és tudni, hogy lehet, én leszek az, akit választani fognak majd a záró bulin. Van három hetem kidolgozni a produkciót. Tudom, hogy sikerülni fog!

-            Jó reggelt minden táborozónak! – állt fel az asztalra Flinn. – Nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem, hogy betelt minden óra. Nagyon sok helyre jelentkeztetek. Ma tíz órától elkezdődnek a tanulások. Sok sikert kívánok mindenkinek. Ja és még annyit, hogy a tanárokkal majd az órán fogtok megismerkedni. Jó szórakozást!

-            Akkor kezdődhet a buli? – kérdezte Molly. – Ha jól látom, a tesóm téged néz. – mosolygott.

-            Azt hittem, hogy nem szereted, ha vele vagyok.

-            Jó hatással vagy rá, az biztos. – nézett rá a testvérére. – Logan, nem jössz ide?  

-            Molly! – böktem oldalba.

-            Ideje eldöntened ki kell neked. – súgta oda nekem.

Logan lazán lépkedett felénk, mikor Niall megállította. A francba! Ha Niall beszél vele, neki is és nekem is annyi. Nem hallottam, hogy mit beszélnek, de nem lehetett valami kedves, mivel Niall is és Logan is sietve távoztak egymástól. Niall Sonjahoz ment, Logan pedig hozzánk tartott. Most fogják leszedni a fejem! Bíztam benne, hogy ma nem lesz dráma. Lehajtottam a fejem, mikor odaért hozzánk. Semmi jelét nem láttam annak, hogy akar valamit mondani az előző veszekedésből. Mosolyogva állt ott velünk, de éreztem a szikrákat, amit Niall-el szórtak az előbb.

-          Nos, miért is kellett idejönnöm? – nézett kérdőn a húgára.

-          Csak, hogy ne legyél egyedül. Vagy vártál valakikre? – kérdezte Molly.

-            Igazából vártam valakikre. De, ha már itt vagyok, akkor idehívom őket. – füttyentett egyet és három fiú pillanatok alatt ott termett mellettünk.

-            Te vagy az a lány, akivel tegnap Logan csókolózott? – kérdezte a szőke hajú.

Ez a kérdés sajnos eljutott Niall és Sonja fülébe. A tesóm szúrós szemekkel nézett rám. Én semmi olyat nem tettem, ami megbántotta volna. Logan pattintotta le, miattam. Áh, megvan mi a baja.

-          Jobban jársz, ha ezt nem hangoztatod! – mondtam halkan. – Amúgy igen, én voltam.

-          Mert még a végén a testőröd megver? – röhögött.

Ránéztem Niall-re, aki már alig bírta megállni, hogy oda ne jöjjön hozzánk. Ha nincs ott Sonja, tuti, hogy behúz neki egyet. Köszönöm, hogy most ott vagy neki!

Tíz órakor, már mindenki elfoglalta a helyét a termekben. Mivel gitárral kezdek, így el kellett válnunk Mollyval. Nem ismertem a csoportba senkit, de igyekeztem barátkozni. A tanár még nem jött meg, ezért mindenki beszélgetett mindenkivel. Már az egész tábor tudja, hogy tegnap este mi történt köztem és Logan között. De szerencsére egy ember sem ítélt el. Kedvesek voltak, és jól elbeszélgettem velük.

-            Sziasztok! – lépett be az ajtón a tanár. Felismertem a hangját. Niall! – Akkor kezdhetjük az órát? – vette elő a gitárját. – Azt szeretném tőletek kérdezni, hogy közületek ki tudd gitározni? – rajtam kívül még három ember tette fel a kezét. – Hát, elég sok dolgunk lesz, de megoldjuk. – kacsintott. – Elsőnek azokat szeretném megkérni, akik tudnak gitározni, hogy mutassák be, mit tudnak. April kezded? – rámosolygott.

Félve kimentem, és elkezdtem játszani a Steal My Girl-t. Ez volt az első szám, amit Niall teljesen megtanított nekem. Addig csak kis részletek tudtam eljátszani. A többiek csodálkozva hallgatták a játékomat, mikor elszakadt egy húr. Mielőtt jöttem, akkor húroztam be!

-            Basszus! – ránéztem a gitáromra. – Ne haragudjatok! Niall elmehetek egy kicsit?

-            Siess vissza. Hozd a húrokat, és megcsinálod itt. – kacsintott.

Kirohantam a teremből egyenesen a faházhoz.  

Hallottam dolgokat!

Megállt a szívem, mikor megláttam a feladóját. A lábam a földbe gyökerezett, nem tudtam tovább menni. Egyszerűen ott maradtam. Csak bámultam az üzenetet, de nem sikerült visszaírnom. Tíz percig néztem, mikor jött egy másik.

Akkor most van egy új barátod?

Ismét semmi. Könnyek szöktek a szemembe. Hiába kavargott a fejemben Molly hangja, hogy nem lépett még, és nem a barátom, de valahogy éreztem, hogy bűnös vagyok. Mintha megcsaltam volna. 

4.rész- Első csók

Este mind a ketten már a lefekvéshez készülődtünk, mikor sikítást hallottunk kintről. Nagyon megijedtünk, de összeszedtük minden bátorságunkat, és kimentünk. Egy barna hajú lány állt a tóparton, de nem láttuk kivel beszélt. Közelebb mentünk, de takarásban maradtunk, hogy véletlenül se vegyen észre. Az hogy lehet, hogy csak mi figyeltünk fel a sikításra? Vagy csak senki nincs olyan hülye, hogy kijöjjön.

-            Sonja? – álltam fel a bokor mögül. – Te sikítottál?

-            Ennyit arról, hogy rejtve maradunk. – jött oda mellém Molly. – Logan?

-            Cső, húgi. – kacsintott. – Kihoztad a barátnődet is? – nézett rám kacéran.

-            Hali Logan. – mosolyogtam. – Sonja, mit keresel itt az éjszaka közepén vele, és miért sikítottál?

-            Semmi közöd hozzá, hogy mit keresek itt Logannel! – fordult el.

-            Meglátott egy békát. – röhögött Logan. – Ja, és kihívott, mert beszélni akart velem. – nézett rám.

-            Mióta is mondod el, hogy mi van, hogyha kérdezünk? – kérdezte Molly.

-            Magunkra hagynátok taknyosok? – szólt közbe a nővérem.

-            Nem tudom, miért hívtál ki Sonja, de azt hiszem, én megyek aludni, bocs. Majd holnap talizunk. Cső. – felém fordult. – Jössz egy kicsit?

Ránéztem Mollyra, de ő csak forgatta a szemét, viszont végül beleegyezett, hogy elmenjek. Legalább megismeri a harmadik háztársunkat, akit még mindig nem tudjuk ki az.

Elsétáltunk egészen a házukig. Két fiút hallottam odabentről, hogy röhögnek valami videón. Nem tudom, mi baja van Mollynak vele. Annyira aranyos. Sok mindent mesélt magáról. Többek között, hogy miért is jött ide. Egy bandában játszik, mint énekes és gitáros. Az apja ajánlotta be, hogy hátha felveszik. És sikerült bekerülnie. Így vették fel Mollyt is. Ha az egyik testvér megy, akkor menjen a másik is.

-            Miért is kellett veled jönnöm? – kirázott a hideg.

-            Fázol? – adta rám a pulcsiját.

-            Köszi, de nem kell. – mosolyogtam. – Nincs messze a ház, addig meg kibírom. Nos, akkor miért is kellett veled jönnöm?

-            Csak beszélgetni szerettem volna veled. Hogy jobban megismerjelek. – mélyen belenézett a szemembe. Már nem is fáztam. Nem tudom mást csinálni, csak mosolyogni. Fülig ért a szám, és akár hogy próbáltam, nem sikerült lehervasztanom róla. Behunytam a szeme. Nem tudom, mit csináltam, csak ösztönösen tettem. Hirtelen egy meleg ajkat éreztem az enyémen. Viszonoztam a csókot. Életem első csókja. Aztán magamhoz tértem, és elhúzódtam tőle.

-            Bocsi, de én…- sütöttem le a szemem.

-            Látom, nem sűrűn csókolózol. – mosolygott.

-            Igazából, még soha nem csináltam. – vörösödtem el. – És, én nem…

-            Mondd, hogy nincs barátod!

-            Nincs. – ránéztem. – Viszont, nekem most mennem kell. Ne haragudj!

A pulcsiját magam köré tekertem, és elszaladtam. Basszus, de egy idióta vagyok! Engem otthon vár Louis! A francba, April! A telefonom a zsebemben rezegni kezdett.

Mi volt ez Apr?

Niall látta? Két percig folyamatosan csak az üzenetet néztem, de nem mertem visszaírni. Elmondja Louisnak? Nem merek a szemébe nézni, ha ezt megtudja. Mi van velem? Végül rávettem magam, hogy visszaírjak.

Kérlek ne mondj senkinek semmit! Hülye voltam és kész! Sajnálom :’(

Nem jött válasz. Hiába vártam, nem jött. Barom vagy, April! Leültem a ház lépcsőjére, és néztem a csillagokat. Nem akartam bemenni. Bent már úgy is sötét volt, gondoltam, mindenki alszik. Én meg nem akarok tovább süllyedni. Már bóbiskoltam elfele a lépcsőn, mikor hallottam, hogy nyílt az ajtó. Molly jött ki köntösben.

-            Miért nem jössz be? Idekint szörnyen hideg van. Az a tesóm pulcsija? – ült le mellém.

-            Nem akarok bemenni! – könnyek szöktek a szemembe.

-            Mit tett veled az a hülye gyerek? – ölelt át. – Megölöm, ha bármi rosszat tett veled!

-            Semmi rosszat nem tett. Vagyis szerintem igen, de mások szerint nem! Áh, ez bonyolult.

-            Ebből nem értek semmit. – nézett rám kérdőn.

-            Megcsókolt! Én meg viszonoztam. Életem első csókja. Engem meg otthon vár Louis! – rádőltem a vállára, és zokogni kezdtem.

Reggel bedagadt szemmel ébredtem. Nem akartam kiszállni az ágyból, de Molly nem hagyott. Este kibeszéltük az esetett, és arra jutottunk, hogy Louis nem a barátom, és nem fogom miatta rosszul érezni magam. Logan egy seggfej, viszont nagyon aranyos tudd lenni. Végre megismerhettük a harmadik háztársunkat, de bár nem tettük volna. A tesómmal van, ő pedig ráállította, hogy bunkózzon velem. Ha harc, hát legyen harc. Szerencsére hamarabb volt kint, minthogy hozzá kellett volna szólnunk, így megint ketten maradtunk.

-          Szóval, hogy döntesz a tesómmal? – kérdezte Molly, ahogy fésülte a haját.

-            Szerintem megpróbálom megismerni, és majd utána eldöntöm. Meg már két éve csak játszunk Louisszal. Ha kellek neki, akkor döntsön. – raktam le a parfümöm. – Na így milyen? – fordultam körbe.

-            Tetszik a nadrágod. – kacsintott. – Egyszer el fogom tőled csórni ezt az inget. – nevetett.

Egy barackvirág színű nadrág volt rajtam, hozzá illő farmer inggel. A lábamon lábujjas sarú volt, és persze a kedvenc pilóta szemcsim sem maradhatott ki.

-          Kész vagy? – felvettem a telefonom, és Logan pulcsiját az asztalról, és indultam kifelé.

-          Hova ez a nagy sietség? – mosolygott. – Csak nem a bátyámhoz sietsz?

-            Nem! Csak ismerkedni akarok, plusz ma kell felvenni az órákat, hogy mire akarunk járni, és nem akarom, hogy hosszú sor legyen.

Jó-jó. Nos, akkor mehetünk Kilen kisasszony. – röhögött. 

3.rész- Mehet a menet

Egy hét elteltével már csomagoltam is befele az utazáshoz. Nem kell messze mennünk, de azért elég sok mindent viszek. Elsőnek is a gitáromat. Azt semmit pénzért itthon nem hagytam volna. A dalszövegeimet a bőröndöm tetejére raktam, és készen is álltam, hogy elinduljunk.

-          Kincsem, gyere, indulunk. – kiabált anya a nappaliból.

-          Pillanat, csak megnézem, hogy minden be van-e pakolva!

-          Mennyit szarozol? – hallottam, hogy Sonja panaszkodik.

-            Mert, mintha te jobb lennél! Bár bocs, engem nem azért vettek fel, mert a pasim is ott lesz. 

Megfojtom! Minden be volt pakolva, így lesiettem a bőröndjeimmel a lépcsőn. Meglepetésemre nem csak ketten álltak ott.

-          Louis, mit keresel itt? – mosolyogtam, ahogy nehezen lehoztam a cuccom.

-            Csak gondoltam elköszönök. – viszonozta a mosolyt. – Nekem, nehogy valami baja keveredj ott. – ölelt át. – És ha bármi gond van, nyugodtan hívj. – adott az puszit az arcomra. – Vigyázz magadra, hercegnő!

-            Ne aggód! Nem lesz bajom. Ha igen, ígérem, te leszel az első, akihez fordulni fogok. – húzódtam el tőle. – Majd három hét múlva találkozunk.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezen fogok tőle elbúcsúzni. Nem fogok ott ismerni senkit. Félek, hogy egyedül leszek. De nem! Összeszedem magam, és barátkozni fogok! Nem fogom hagyni, hogy a nővérem ott is lekörözzön! A terv kész. Már csak meg kell valósítani.

Hatalmas volt a tolongás a tábor előtt. Rengeteg tinédzser várta, hogy zenét tanulhasson. Jó ez nem a legjobb megfogalmazás. Kicsit megijedtem, mikor megláttam, hogy mennyi tehetséges ember fog most részt venni a táboron.

-          Anya, szerintem én nem szállok ki a kocsiból. – mondtam ijedten.

-          Nyugi kincsem, itt van a helyed, nagyon jól tudom. – próbált nyugtatni anya.

-          Hol van Niall? Nem látom! Ti látjátok? – szólt közbe Sonja.

-          Jaj, Úr Isten, nem találom a pasim, aki miatt felvettek. – változtattam el a hangom.

-          Kuss, törpe!

-          Na de gyerekek. Ebben a három hétben próbáljátok nem meggyilkolni egymást.

-          Nem ígérek semmit. – mondtuk egyszerre.

Kiszálltam a kocsiból, és kivettem a csomagtartóból a bőröndjeimet. Mikor a gitáromat vettem ki, valaki nekem jött hátulról. Majdnem leejtettem, de szerencsére megkapaszkodtam a bőröndökbe.

-          Bocs, nem akartam. – mély hangja, lazasággal volt tele. – Segítsek valamit?

-          Nem kell, köszi. – mosolyogtam. – Megoldom egyedül.

-          Ha kell valami, csak szólj. – kacsintott, és továbbment.

Már szereztem egy barátot. Nesze neked Sonja! Felvettem a bőröndöket, és elindultam a bejárathoz. Hallottam, ahogy anya utánam kiabál, de nem fordultam vissza. Legyen csak a tesómmal, aki lassan a pasijával lesz. Kéne írni Louisnak egy SMS-t, hogy megérkeztem.

Szia. Megérkeztem majd hívlak. xoxo

Még el sem ment az üzenet, de már jött a válasz.

Jó legyél hercegnő és vigyázz magadra!

Elmosolyodtam. Legalább egy emberre számíthatok. Odaadtam a portán a jelentkezési lapom, és ideadta a házszámom. Gyors léptekkel haladtam a ház felé. Nem akartam anyáék közelébe kerülni. Inkább vagyok egyedül, mint velük.

Odaértem a házhoz, és vettem egy nagy levegőt. Kinyitottam az ajtót, és egy nagy rózsaszín maci fogadott. Mi a..? Egy lányt láttam kilépni a maci mögül. Barna haja volt, és gyönyörű tengerkék szeme. Olyan a szeme, mint Niall-nek. Na, jó, ez a gondolat, még tőlem is fura volt.

-          Szia, a nevem, Molly. – nyújtotta a kezét.

-          April. – kezet ráztam vele. – Mi ez a nagy medve?

-            Tudom elsőre furcsa, de ő itt Soma. Mindenhova magammal viszem. Nekem ő olyan, mint a többieknek a kiskori plédjük. Nem tudok nélküle lenni.

-            Furcsa, de aranyos. – mosolyodtam el. – Lesz még itt rajtunk kívül valaki? – nézet körbe a szobán, és észrevettem, hogy a harmadik ágyon volt egy bőrönd.

-            Nem tudom, nem rég érkeztem, de ez már akkor is ott volt. – vonta meg a vállát. – Gitározol?

-            Csak egy kicsit. Niall tanított meg jól.

-            Niall? Mármint Niall Horan? – csillant fel a szeme.

-            Jaj, hát igen. A nővérem barátja. És szerencsére a tesóm is itt van. Persze nekem öt évembe tellett, hogy felvegyenek. – dobtam le a gitáromat az ágyra. – Ne haragudj.

-            Nyugi, tudom milyen. Bár nekem bátyám van. Ő is itt van, viszont nekem is sokáig kellett várom, őt meg egyből felvették. – ült le az ágyra. – Szóval már hasonlítunk valamiben.

Még pár percet beszélgettünk Mollyval, mikor megszólalt a hangszóróban a táborvezető, hogy menjünk ki a tábortűzhöz, mert köszöntő lesz. Mind a ketten felálltunk, és kimentünk. A harmadik háztársunk, még mindig nem jött be, így fogalmunk sem volt róla, hogy kicsoda is. Olyan sok ember volt a tábortűznél, hogy alig kaptunk levegőt. Ha ennyi embert vesznek fel, akkor miért nem fértem soha bele?  

-            Sziasztok! – jött ki a színpadra egy fiatal férfi. Olyan huszonöt év körüli lehetett. – Üdvözöllek titeket a Zenetáborban! – hatalmas ujjongás tört ki. – Nyugi! Lesz időtök kitombolni magatokat! Szerintem mindannyian tudjátok, miért is vagytok itt. Mindannyian tehetségesek vagytok! Előtettek áll a jövő! Ti lesztek a jövő sztárjai. Mint tudjátok minden évben a záró bulin kiválasztunk egy fiatalt, akit az adott sztár producere szerződtet. Idén ez a sztár nem más, mint Niall Horan a One Directionból! – mutatott a lépcsőre.

-            Sziasztok! – kiabálta Niall. – Hogy vagytok? Köszöntelek én is titeket a Zenetáborban. Ahogy végignézek rajtatok, látom, elég nehéz lesz kiválasztani a győztest. – lenézett a telefonjára, mert jött egy SMS-e. – Most kaptam egy SMS-t a többiektől, hogy a záró bulin ők is itt lesznek, addig is készüljetek fel! Sok sikert mindenkinek, és jó szórakozást!

Elkaptam a tekintetét. Bólintott egyet, ami azt jelentette, hogy minden rendben lesz, ne féljek. A tesómat nem láttam, de ahogy észrevettem ő már kiszúrta. Ennyit arról, hogy segíteni fog. Hírtelen rezegni kezdett a telefonom. SMS-em jött. Louis.

Mondtam Niall-nek hogy vigyázzon rád. Remélem nem fogok benne csalódni. Hiányzol! A záró bulin találkozunk. xx

Elmosolyodtam, és ránéztem Mollyra. A tömeg már feloszlott, csak pár ember állt még ott, köztük mi is. A legtöbben Niall miatt maradtak ott, de ő inkább felénk jött.

-            Látom megkaptad Louis SMS-ét. És nyugi, vigyázok rád tökmag. – borzolta össze a hajam.

-            Ez az, égess még le az egész tábor előtt! Amúgy meg hol hagytad a barátnőd? – néztem körbe, de nem láttam sehol a nővérem. Pedig még az előbb itt volt. Láttam!

-            Elment pár lánnyal körülnézni. Már be sem mutatsz az új barátnődnek? – mutatott Mollyra.

-            Megérdemled, hogy bemutassalak? Amúgy Molly Niall, Niall Molly.

-            Örülök. – mosolygott.

-            Én is. – a barátnőm szája az egekben volt.

-            Viszont, ha megbocsájtotok, akkor nekem most mennem kell. Örültem Molly. – biccentett a fejével. – Jó szórakozást!

-            Ha látom Sonjat küldöm! – kiabáltam utána, de ő csak intett egyet a kezével.

A mai nap az ismerkedésről szólt. Nem volt semmi program, csak sétáltunk Mollyval a tóparton. Beszélgettünk, jobban megismertük egymást. Kiderült, hogy a kapcsolata a bátyával ugyan olyan, mint az enyém a nővéremmel. Rengeteg közös volt bennünk. Ő is énekel, és torokjátékos. Ahogy sétáltunk, hírtelen megláttam azt srácot, akivel találkoztam a bejáratnál.

-          Gitáros lány! – kiabált ide.

-          Ismeretlen fiú. – intettem. – Van nevem is!

-            Viszont én nem tudom, mi az. – kacsintott, ahogy odaért hozzánk. – Molly?

-            Hali Logan! – nézett végig rajta a mellettem álló lány.

-            Ismeritek egymást? – furcsán nézetem rájuk.

-            April, ő itt a bátyám, akiről meséltem. – mutatott be a fiúnak.

-            Szóval te vagy a barom báty? – mosolyogtam. – Helyes vagy, barom bátyhoz képest. – kacsintottam.

-            Te meg csinos.

-            Na jó, szerintem menjünk! – fogta meg a kezem Molly. – Örültem Logan! Keress magadnak más társaságot, ne minket! 

2.rész- Döntés

Lesokkolt ez az egész. Több mint öt éve várom már, hogy végre felvegyenek, erre mit kapok? Azt hogy, a nővérem is jelentkezik. Mikor adta be? Ha ő is jön, én nem megyek! Nem fogja tönkretenni az álmaimat! Ha eddig bírtam várni, akkor nem fog sokat számítani az az egy év.

-            Bocsi Niall, de én nem megyek. – adtam vissza neki. – Nem vagyok kíváncsi a nővérem nyavalygására. Azt sem tudom, hogy vették fel. Soha életemben nem hallottam még hangszeren játszani, vagy énekelni.

-            April, figyelj. Gondoltam, hogy baj lesz, ha meglátod a lapot. De ha adhatok egy tanácsot, akkor ez ne tántorítson vissza. Tudom milyen zenész vagy. Sokszor voltál már velünk a stúdióba, és énekeltél. Neked ezzel kell foglalkozni! De nem akarom erőltetni. Itt a lap, gondolkozz még rajta. – nézett rám kedvesen.

Belenéztem a szemébe. Ahogy néztem láttam benne a bizalmat. Furcsán melegem lett. Nem éreztem még a közelébe így magam.

-            Bocsánat hogy megzavarom a meghitt pillanatot, de nem kéne már bemennünk? – zavarta meg Jessy a szemkontaktust.

-            Szóval gondold át ezt. – adott egy puszit az arcomra. – Ha találkozol a nővéreddel, mondd már meg neki, hogy nyolcra ott vagyok érte.

Otthon melegítőben, pufi zokniba, és pulcsiban üldögéltem a tévé előtt. Hiába volt már nyár, de ez az este nagyon hűvösnek ígérkezett. Meleg kakaót szorongattam az egyik kezemben, a másikban pedig a jelentkezési lapot. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy menjek-e vagy nem. Egyedül voltam otthon. Anya éjfélig dolgozik, apa majd csak holnapután jön haza. És a tesóm pedig a pasijával lóg.

Már éppen bóbiskoltam el, mikor csengettek. Miért nem tudott hamarabb jönni? Persze, amikor már aludnék elfele, akkor jön mindenki.

-            Éppen aludtam. – nyitottam ki az ajtót.

-            Bocsánat. – Louis mosolya fogadott. – Arra gondoltam, hogy mivel egyedül vagy megnézhetnénk egy filmet. – mutatott fel egy DVD-t és egy csomag popcornt.

-            Ha már eljöttél gyere be. – mosolyogtam.

Kellemes férfias illata volt. Tuti próbáról jött. Cipzáras pulcsit, és farmert viselt. Haja kócos volt a próbától, szeme pedig fáradt.

-            Akkor hercegnő, mit szeretne nézni? – ült le a kanapéra.

-            Hát mit hoztál? – húztam magam alá a lábam.

-            Halálos iramban 7.

-            Nem unod már? – röhögtem.

-            Ha veled vagyok, semmit. – adott az puszit az arcomra.

Olyan vörös fejjel ültem a kanapén, mint egy rák. Soha nem gondoltam, hogy ilyen emberrel fogok egy házban ülni, és a legjobb barátomnak mondhatom majd. Persze a találkozásunk elég vicces volt.

Kábé olyan két éve történt. Tesó nagyon rajongója volt már akkor a One Directionnek, így engem is elrángatott egy koncertjükre. A kapcsolatunk ezen a napon bicsaklott meg, mikor a koncert utáni fotózáson voltunk. Épp mi kerültünk sorra, rendesen meg is csináltuk a képet, csak az volt a gond, hogy a mikor sikerült volna lekapnom őket, az egyik rajongó kilökte a telefonomat a kezemből. Sonja nagyon kiakadt, hogy nem csináltam képet, erre Niall felajánlotta, hogy csinálhatunk az övével. Meg is csináltam, viszont az volt a gond, hogy nem tudta elküldeni. Így megadtam neki az elérhetőségemet, és ha valahogy sikerül neki, akkor azt megköszönnénk. Pár nap múlva, nézegettem a facebookom, és jött egy üzenet. Niall küldte át a képet. Elkezdtünk beszélgetni, hülyéskedni. A tesóm is csatlakozott ezekhez a beszélgetésekhez, és egy nap úgy döntöttek ketten, hogy találkoznak. Így jöttek össze. Én közben jól elvoltam a többiekkel, és barátok lettünk.

Edénycsörtetésre ébredtem. Vagyis ébredtünk. A tévé már nem volt bekapcsolva, Louis átkarolt.

-            Jó reggelt álomszuszékok. – rakta le a tányérokat az asztalra anya. – Úgy is keltettelek volna titeket, de látom felkeltetek. – hát ezt most jól elmondta.

-            De hisz, az előbb még este volt, és néztük a filmet. – nézetem rá Louisra.

-            Nyugi nekem is ez az utolsó emlékem. – szorosan magához húzott. – Uh, bocsi.

-            Semmi baj. – mosolyogtam, és rádőltem a mellkasára. – Viszont nekem most fel kéne öltöznöm. Anya, Sonja hol van?

-            Utoljára akkor láttam, mikor Niall-lel felmentek a szobájába. – vállat vont.

-            Huh, mi lehetett ott? – röhögött Louis.

Louis képzelőerejét megakadályozta a kopogás. Nehezen kimásztam a kanapé kényelmes melegéből, és kinyitottam az ajtót. Harry és Liam állt az ajtóban, hatalmas vigyorral az arcukon.

-          Mi ez a nagy vigyor? – kérdeztem tőlük, kómás hangon.

-          Hallottuk, hogy mész a Zenetáborba. – tért a lényegre Harry.

-          Igen, és? – nézet rájuk kérdőn.

-          Tudod, ki lesz most a vendég? – jött a kérdés Liamtől.

-          Nem, de van egy olyan érzésem, hogy ti elmondjátok nekem. – tettem keresztbe a karom.

-         Jól gondoltad. – vigyorgott Harry. – A sógorod. – mutatott a hátam mögé, ahol éppen Niall jött le a lépcsőn.

-          Ugye most csak szórakozol velem?

-          Nem.

-         Akkor megvan, miért jön Sonja is. Komolyan ennyi miatt felvették. Ez kész kibaszás velem szemben. – a vérem forrt az idegességtől.

Persze, ha a nővéremnek a pasija lesz a sztárvendég a táborban, akkor őt egyből felveszik. Nekem meg küzdeni kellett éveken át, hogy végre észrevegyenek. Ezt még nagyon megbánja a tesóm. Esküszöm, kikészítem a táborban. Még van egy teljes hetem arra, hogy kiterveljem a teendőket. Meg fogom mutatni a vezetőknek, hogy sokkal tehetségesebb vagyok, mint Sonja, és nem csak azért vettek fel, mert a barátom ott lesz!