3.rész- Mehet a menet

Egy hét elteltével már csomagoltam is befele az utazáshoz. Nem kell messze mennünk, de azért elég sok mindent viszek. Elsőnek is a gitáromat. Azt semmit pénzért itthon nem hagytam volna. A dalszövegeimet a bőröndöm tetejére raktam, és készen is álltam, hogy elinduljunk.

-          Kincsem, gyere, indulunk. – kiabált anya a nappaliból.

-          Pillanat, csak megnézem, hogy minden be van-e pakolva!

-          Mennyit szarozol? – hallottam, hogy Sonja panaszkodik.

-            Mert, mintha te jobb lennél! Bár bocs, engem nem azért vettek fel, mert a pasim is ott lesz. 

Megfojtom! Minden be volt pakolva, így lesiettem a bőröndjeimmel a lépcsőn. Meglepetésemre nem csak ketten álltak ott.

-          Louis, mit keresel itt? – mosolyogtam, ahogy nehezen lehoztam a cuccom.

-            Csak gondoltam elköszönök. – viszonozta a mosolyt. – Nekem, nehogy valami baja keveredj ott. – ölelt át. – És ha bármi gond van, nyugodtan hívj. – adott az puszit az arcomra. – Vigyázz magadra, hercegnő!

-            Ne aggód! Nem lesz bajom. Ha igen, ígérem, te leszel az első, akihez fordulni fogok. – húzódtam el tőle. – Majd három hét múlva találkozunk.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezen fogok tőle elbúcsúzni. Nem fogok ott ismerni senkit. Félek, hogy egyedül leszek. De nem! Összeszedem magam, és barátkozni fogok! Nem fogom hagyni, hogy a nővérem ott is lekörözzön! A terv kész. Már csak meg kell valósítani.

Hatalmas volt a tolongás a tábor előtt. Rengeteg tinédzser várta, hogy zenét tanulhasson. Jó ez nem a legjobb megfogalmazás. Kicsit megijedtem, mikor megláttam, hogy mennyi tehetséges ember fog most részt venni a táboron.

-          Anya, szerintem én nem szállok ki a kocsiból. – mondtam ijedten.

-          Nyugi kincsem, itt van a helyed, nagyon jól tudom. – próbált nyugtatni anya.

-          Hol van Niall? Nem látom! Ti látjátok? – szólt közbe Sonja.

-          Jaj, Úr Isten, nem találom a pasim, aki miatt felvettek. – változtattam el a hangom.

-          Kuss, törpe!

-          Na de gyerekek. Ebben a három hétben próbáljátok nem meggyilkolni egymást.

-          Nem ígérek semmit. – mondtuk egyszerre.

Kiszálltam a kocsiból, és kivettem a csomagtartóból a bőröndjeimet. Mikor a gitáromat vettem ki, valaki nekem jött hátulról. Majdnem leejtettem, de szerencsére megkapaszkodtam a bőröndökbe.

-          Bocs, nem akartam. – mély hangja, lazasággal volt tele. – Segítsek valamit?

-          Nem kell, köszi. – mosolyogtam. – Megoldom egyedül.

-          Ha kell valami, csak szólj. – kacsintott, és továbbment.

Már szereztem egy barátot. Nesze neked Sonja! Felvettem a bőröndöket, és elindultam a bejárathoz. Hallottam, ahogy anya utánam kiabál, de nem fordultam vissza. Legyen csak a tesómmal, aki lassan a pasijával lesz. Kéne írni Louisnak egy SMS-t, hogy megérkeztem.

Szia. Megérkeztem majd hívlak. xoxo

Még el sem ment az üzenet, de már jött a válasz.

Jó legyél hercegnő és vigyázz magadra!

Elmosolyodtam. Legalább egy emberre számíthatok. Odaadtam a portán a jelentkezési lapom, és ideadta a házszámom. Gyors léptekkel haladtam a ház felé. Nem akartam anyáék közelébe kerülni. Inkább vagyok egyedül, mint velük.

Odaértem a házhoz, és vettem egy nagy levegőt. Kinyitottam az ajtót, és egy nagy rózsaszín maci fogadott. Mi a..? Egy lányt láttam kilépni a maci mögül. Barna haja volt, és gyönyörű tengerkék szeme. Olyan a szeme, mint Niall-nek. Na, jó, ez a gondolat, még tőlem is fura volt.

-          Szia, a nevem, Molly. – nyújtotta a kezét.

-          April. – kezet ráztam vele. – Mi ez a nagy medve?

-            Tudom elsőre furcsa, de ő itt Soma. Mindenhova magammal viszem. Nekem ő olyan, mint a többieknek a kiskori plédjük. Nem tudok nélküle lenni.

-            Furcsa, de aranyos. – mosolyodtam el. – Lesz még itt rajtunk kívül valaki? – nézet körbe a szobán, és észrevettem, hogy a harmadik ágyon volt egy bőrönd.

-            Nem tudom, nem rég érkeztem, de ez már akkor is ott volt. – vonta meg a vállát. – Gitározol?

-            Csak egy kicsit. Niall tanított meg jól.

-            Niall? Mármint Niall Horan? – csillant fel a szeme.

-            Jaj, hát igen. A nővérem barátja. És szerencsére a tesóm is itt van. Persze nekem öt évembe tellett, hogy felvegyenek. – dobtam le a gitáromat az ágyra. – Ne haragudj.

-            Nyugi, tudom milyen. Bár nekem bátyám van. Ő is itt van, viszont nekem is sokáig kellett várom, őt meg egyből felvették. – ült le az ágyra. – Szóval már hasonlítunk valamiben.

Még pár percet beszélgettünk Mollyval, mikor megszólalt a hangszóróban a táborvezető, hogy menjünk ki a tábortűzhöz, mert köszöntő lesz. Mind a ketten felálltunk, és kimentünk. A harmadik háztársunk, még mindig nem jött be, így fogalmunk sem volt róla, hogy kicsoda is. Olyan sok ember volt a tábortűznél, hogy alig kaptunk levegőt. Ha ennyi embert vesznek fel, akkor miért nem fértem soha bele?  

-            Sziasztok! – jött ki a színpadra egy fiatal férfi. Olyan huszonöt év körüli lehetett. – Üdvözöllek titeket a Zenetáborban! – hatalmas ujjongás tört ki. – Nyugi! Lesz időtök kitombolni magatokat! Szerintem mindannyian tudjátok, miért is vagytok itt. Mindannyian tehetségesek vagytok! Előtettek áll a jövő! Ti lesztek a jövő sztárjai. Mint tudjátok minden évben a záró bulin kiválasztunk egy fiatalt, akit az adott sztár producere szerződtet. Idén ez a sztár nem más, mint Niall Horan a One Directionból! – mutatott a lépcsőre.

-            Sziasztok! – kiabálta Niall. – Hogy vagytok? Köszöntelek én is titeket a Zenetáborban. Ahogy végignézek rajtatok, látom, elég nehéz lesz kiválasztani a győztest. – lenézett a telefonjára, mert jött egy SMS-e. – Most kaptam egy SMS-t a többiektől, hogy a záró bulin ők is itt lesznek, addig is készüljetek fel! Sok sikert mindenkinek, és jó szórakozást!

Elkaptam a tekintetét. Bólintott egyet, ami azt jelentette, hogy minden rendben lesz, ne féljek. A tesómat nem láttam, de ahogy észrevettem ő már kiszúrta. Ennyit arról, hogy segíteni fog. Hírtelen rezegni kezdett a telefonom. SMS-em jött. Louis.

Mondtam Niall-nek hogy vigyázzon rád. Remélem nem fogok benne csalódni. Hiányzol! A záró bulin találkozunk. xx

Elmosolyodtam, és ránéztem Mollyra. A tömeg már feloszlott, csak pár ember állt még ott, köztük mi is. A legtöbben Niall miatt maradtak ott, de ő inkább felénk jött.

-            Látom megkaptad Louis SMS-ét. És nyugi, vigyázok rád tökmag. – borzolta össze a hajam.

-            Ez az, égess még le az egész tábor előtt! Amúgy meg hol hagytad a barátnőd? – néztem körbe, de nem láttam sehol a nővérem. Pedig még az előbb itt volt. Láttam!

-            Elment pár lánnyal körülnézni. Már be sem mutatsz az új barátnődnek? – mutatott Mollyra.

-            Megérdemled, hogy bemutassalak? Amúgy Molly Niall, Niall Molly.

-            Örülök. – mosolygott.

-            Én is. – a barátnőm szája az egekben volt.

-            Viszont, ha megbocsájtotok, akkor nekem most mennem kell. Örültem Molly. – biccentett a fejével. – Jó szórakozást!

-            Ha látom Sonjat küldöm! – kiabáltam utána, de ő csak intett egyet a kezével.

A mai nap az ismerkedésről szólt. Nem volt semmi program, csak sétáltunk Mollyval a tóparton. Beszélgettünk, jobban megismertük egymást. Kiderült, hogy a kapcsolata a bátyával ugyan olyan, mint az enyém a nővéremmel. Rengeteg közös volt bennünk. Ő is énekel, és torokjátékos. Ahogy sétáltunk, hírtelen megláttam azt srácot, akivel találkoztam a bejáratnál.

-          Gitáros lány! – kiabált ide.

-          Ismeretlen fiú. – intettem. – Van nevem is!

-            Viszont én nem tudom, mi az. – kacsintott, ahogy odaért hozzánk. – Molly?

-            Hali Logan! – nézett végig rajta a mellettem álló lány.

-            Ismeritek egymást? – furcsán nézetem rájuk.

-            April, ő itt a bátyám, akiről meséltem. – mutatott be a fiúnak.

-            Szóval te vagy a barom báty? – mosolyogtam. – Helyes vagy, barom bátyhoz képest. – kacsintottam.

-            Te meg csinos.

-            Na jó, szerintem menjünk! – fogta meg a kezem Molly. – Örültem Logan! Keress magadnak más társaságot, ne minket!